Kis családom , anyuval az élen nyugtatgatott, nem lesz semmi baj ne aggódjak , na köszi igazán köszi! 😉

Egy családi össze röfi alkalmával 5-en istápoltak….persze könnyű nekik ők már ezen rég túl vannak, 5 nő/9+1 iker terhesség/  11 gyerek.

Na és persze itt volt az hogy úgy éreztem magam mint valami  Buddha  szobor, hiszen Brigi (unoka öcsim szerelme) állandóan simizte  a hasamat. 😀

A védő nő sem értette igazán a helyzetet amikor felvázoltam neki….egyik szavával támogatta a másikkal ellenezte a Pesti utamat.

Augusztus 20. hmmm egy éve döntöttel el hogy szakítok az exem-mel és lásd itt vagyok 21. hetes terhesen, ki gondolta volna hogy ennyi minden történik 1 év alatt.

Elérkezett a kíváncsiság ideje, valahogy olyan érzésem volt, mintha rajtunk (apa+anya) kívül mindenkit jobban érdekelne hogy fiú vagy lány a gyermekünk.

A “mi lesz?” vagy a “na mi lesz?” ill. a “na tudjátok már?” kezdetű kérdésektől már-már kiütéseket kaptam. fiú vagy lány?? kérdezzék “gyerek”- válaszoltam- “vagy más nem hát kisnyúl”-így az apuka.

“Jajj hogy mondhattok ilyet”…-jöttek persze a sértődött  reakciók.

“Nem az a lényeg hogy fiú-e vagy lány, hanem az, hogy minden rendben legyen!!” -válaszoltuk és zártuk le a beszélgetést.

Nagyon bosszantott a dolog, nem értettem mit nem lehet rajta megérteni, hogy nincs konkrét válasz a kérdésre, miért kell erőlködni erőszakoskodni??  Mennyivel lesznek előrébb ha tudják és mennyivel hátrébb ha nem?

Avagy mi okom, okunk lenne titkolni??