Közeledik a karácsony és fogy az időm , mégis nincsenek rajtam azok a pánik rohamok amik hetekkel ez előtt kisértettek.

Most rém álmok színesítik az amúgy is  több részletre oszló éjszakáimat.

Mindez annak köszönhető be, hogy összefutottam N.S.T.-n egy középiskolai osztálytársnőmmel aki szintén pocakos,pár nap múlva már kórházi lakó volt, és újabb pár nap elteltével már a szülőszobába sétált be-aznap kellett visszamennem N.S.T.-re délután addigra már kapott egy indítót, de semmi eredménye nem volt.

Szép kilátások…

Nesze neked orvos tudomány, hogy mi az egyik dokinak tökéletes azt a másik még véletlenül sem fogadja el, a harmadik meg rá se néz csak aláfirkantja. Na köszi! Igazán köszi!!

Ők nem egy egyetemre jártak??  Nem ugyan azt tanulták??

Közben a “testvér bolt”-ból is  megszült a kollegína, az a 36. héten egy reggel elfolyt a magzatvize és estére megcsászározták. Állítólag elszámolták…aha ja tök hihető, hiszen tisztán emlékszem rá hogy amikor én már betegszabin voltam ő még dolgozott, és 100% hogy az a +40 kg segítette elő a baba érkezését.

Nekem nem baj, nem fáj. Csak az bosszantott hogy léptem nyomon az emberi butasággal szembesültem.

• -“hallottad neki már meg van?”
• -“mi az te még egyben vagy bezzeg a…”
• -“tudod hogy beelőztek?”

Mért wazzeg verseny volt??

Ez ment napokig már azon a szintem voltam, ha még egyszer valaki megkérdezi-“hát te még nem vagy kórházban?”- olyat teszek, hogy ő kerül be oda.!! 😮 🙁

Önszorgalomból felkerestem a doktornőmet aki a Crohn-betegségemet segített gatyába rázni. Tele voltam kérdésekkel, hiszen a terhesség totál le hibernálta a betegségemet, és a vele járó tüneteket , bármit ehettem ihattam. 🙂

Ő viszont tekintettel a kór történetemre , kiadta a szakorvosi véleményt, ami szerint nem javasolja a természetes úton történő szülést számomra 🙁