ultra hang 2.0

nem én vagyok az orvos…én tudjam mikor kell jönnöm??-ismételtem magamban a kérdést a tehetetlen dühtől nem látva 🙁

Sikerült a 20. heti U.H.-t a 19. hétre előrehozni…nagy előrelépés de hát mint azt tudjuk ; Isten malmai és a Magyar e.ü. lassan dolgozik.

Nem nevezhetném épp nyugodt állapotnak amikor vagy 2 órája ott ülök az U.H. előtt és boldog boldogtalan be megy előttem, csőd ez a csütörtök gondoltam,  volt vagy 40 °C ,az állott kórház szagot meg-meg libbentette a huzat.

Na végre bekerültem naná, hogy lebasztak a lábról, hogy miért most jövök, na kösz !

Még szép hogy elpityeredtem…éhes vagyok és kurvára szomjas, fosok hogy mit mondanak és még belém is rúg….köszi igazán köszi!

Úgy éreztem itt a vége mindennek, én ezt nem csinálom tovább, hogy lehet v.ki ilyen BUNKÓ , és én még EZT akartam megfogadni magán dokinak??? Idő közben befutott egy másik doki is és így 2-en fikázzták a dokimat és engem, a helyzetet.

Végül is kinyögte hogy , szerinte minden rendben és felesleges felmennem Pestre a magzatvíz vizsgálatra, különben is miért nem kértem már oda időpontot, mert előbb oda kellet volna nem ide.

Kurvára logikus….

1. Hisz itt bármi lehet az eredmény
2. Honnan is kéne nekem tudnom hogy hova kell mennem??? Minek mi a vonzata?
3. Úgy mégis milyen számon kellene bejelentkeznem??

Annyira fel voltam dúlva hogy nem lett  U.H. képünk .

Kilépve a kórházból a könnyeimmel küszködve, ültem kocsiba és remegő hangon hívtam fel Viki b.nőmet : -hol vagy?? azonnal találkoznunk kell!!

15 km.-re volt a városon kívül az egyik közeli falu szőlős kertjeinek egyikében “nyaralt”,  a mai napig nem tudom hogy hogyan vezettem oda ki de azt tudom hogy végig tutultam az oda vezető utat 🙁

Mikor megláttam nem jött ki szó a számon csak keservesen zokogtam, csórikám nagyon meg volt ijedve,hogy mit mondhatott nekem az ex fogadott dokija hisz ő megvolt vele elégedve.

Szerencsémre ott volt Judit is aki már a 3. terhességén van túl , szóval ők így ketten összekapartak  és próbáltak embert faragni belőlem.

Hazatérve ismét felzaklattam magam amikor elmeséltem a páromnak a történteket , ő persze mint kőkemény férfi , rendíthetetlen elvekkel és tapasztalatokkal a helyett, hogy megnyugtatott volna csak még jobban el szontyolított 🙁 Napokig bőgtem….itt kezdődött a hormonok változásának érzelmi kivetülésének időszaka. 🙁

“Szerintem tök felesleges felmenned Pestre ha itt mondta a doki, hogy szerinte nincs semmi baj”-mondta. Ezt el is fogadtam volna ha pl. ő is szakma béli. 🙂

Ettem magamat mit csináljak?? Tépelődtem, ha megyek végig izgulóm az utat és az addig hátralévő napokat, ha viszont nem megyek akkor kitudja meddig nem leszek nyugodt.

Három napba is bele telt mire a S.O.T.E.-n felvették a telefont. HURRÁ!!

A 24. hétre kaptam is időpontot. De jó!