A kovi ubi mellé betársult a kefir+sós kifli.

A kefirt mint olyat gyerekkoromban megutáltam….tini korom hajnalán volt hogy 2-3 havonta megkívántam , de ez a furcsa kapcsolat a grapefruittal is így volt.

Most persze fordult a kocka …szóval indult a sós kifli vadászat és a kefir tesztelés. Hol van már gyerek korom sós kiflije??Persze voltak halovány próbálkozások de a mércét egyik sem ütötte meg. Az egyik pékségben mikor az áhított termék után érdeklődtem jött a meglepő válasz: -nincs, de mindjárt csinálok.-ledöbbentem….azt meg hogy? most valami vagy van vagy nincs…és egy kiflit nem lehet csak úgy ukmukfukk összedobni.  De mire a gondolat sor  végére értem már megjelent a pultos, a kezében a zacsi a kiflikéimmel. Persze csak sima kifli volt megkenve v.mi sós lével és sóba forgatva…..Atya Úr Isten na de milyen só- jódozott finom, sehol még csak emléke sem a kömény magnak nem hogy hűlt helye.

Ideje volt elintéznem a  hivatali dolgokat lakcím váltást, és persze a jogsim is lejárt. Mihelyt megérkezett a lakcím kártyám  tudtam végre bejelentkezni a védőnőhöz , gondoltam ez majd csak úgy pikk-pakk. De nem…akihez körzetileg tartoztam volna épp leadta a körzetet, 2 másiknak. Persze hogy 1 hetet kell várnom mire tudunk találkozni, hát jó végül is időm mint a tenger majd lesz v.hogy. 🙂

Végre sikerült összehozni a találkozót a védőnővel , mázlim volt apa is ráért így tudott válaszolni a esetleges őt érintő kérdésekre.

Bő két órán át cseverésztünk , mire odaértünk hogy legközelebb nálunk találkozunk, akkor derült ki nem is hozzá tartozok; óóóóóó te ádott bürokrácia. 😮