Nagyon élveztem ,hogy olyan lett a szaglásom mint egy vadász kutyának…sőőt, úgy éreztem magam mint valami szuper hős…. Miss Szimat. 😀

Mire kezdtem volna meg barátkozni a rosszul létekkel és a tudattal hogy, akár a szülésig is letarthatnak, már meg is szűntek. 🙂

Na gondoltam nem is baj hiszen, várt minket a wellness hétvégénk.

Igaz az utunk kalandos volt, a kocsiban 40°C uhhh beszorultunk 2 kamion közé esélyem se volt megelőzni őket csak reménykedtem, hogy 1x majd csak elhagynak.

Szerencsére jó idő volt így este még napozta is egy picit vacsi előtt.

Kissé már éhes voltam de hát volt miből válogatni….persze csak lightsoan eszegettem mert  apa is sandán nézett rám. (Persze hiszen én hatalmaztam fel rá, hisz nem szeretnék bálna lenni.) és bár annyit ehettem amennyi belém fér de tudni kell abba hagyni. 🙂

Reggelinél viszont nem fogtam vissza magam, hiszen tudtam később sétálunk, uszodázunk.

Na itt kezdődött a mániám….savanyú  uborka /kovászos uborka a svéd asztalról magamévá tettem az egészet.

Kissé tartottam tőle , hogy pocak megbosszulja a zabálásokat de szerencsémre nem.

Haza térve kovi ubi vadászatba kezdtem, a különböző márkájú árú kiszerelésű teszt alanyokat tömtem magamba de csak tüneti  tűzoltásra voltak jók….bajban voltam nem találtam az igazit 🙁 és még nem volt szezonja sem. Tehát még lehetőségem se volt elkészíteni magamnak. 🙁 a piacon csatangolva a savanyus standjánál kerestem valami pótlékot mikor látom kovi ubi 1000,-/kg  na gondoltam kerül amibe kerül ha pocak ezt kívánja hát meg is kapja. Őszintén bevallom nem kis szkepticizmussal a fejemben, és tetemes nyál mennyiséggel a számban  küzdve kértem 4 darabot.

Mire elértem az 50 méterre lévő eurós boltba már megvilágosodtam….barátnőmet magára hagyva a shopping forgatagában, mint egy őrült rongyoltam ki a vadonat új 1 liter űrtartalmú műanyag dobozkámmal vissza a piacra. Az árus persze megismert “tele kérem”-nyújtottam át neki a dobozt remegő kézzel. “Ne ne is tedd rá a tetejét”-kérleltem

-Kismama vagy-kérdezte

-Ühüm-motyogtam ubikkal teki szájjal

-Ezt először is mondhattad volna…akkor adok kóstolót.-szólt

Sebaj…gondoltam lesz még rá alkalom, hogy kihasználjam a terhességgel járó “kedvezményeket-előjogokat”.

Boldoggá tett az a bő fél kilónyi kovi ubi és a tudat ,hogy reggel ismét érkezem a következő adagért.

Apa persze időben felismerte a helyzetet és vett kovászolni való ubit …hát alig volt olcsóbb mint az amit én készem vettem.Persze a hetek múlásával a ubi olcsóbb lett és a napi fél kilós fogyasztásom is csökkent. Apa rendíthetetlenül gyártotta nekem az újabb és újabb adagokat és még a levét is meghagyta nekem pedig Ő is szereti. 😉

 

folyt.köv.