Tudom hogy rengeteg blog és fórum ,s számtalan weboldal szól erről a témáról…mégis úgy gondoltam leírom “élményeimet”.Már csak azzal a szándékkal is ,hogy később érőt adjak magamnak (vagy akár másoknak).

Szóval 30 múltam..amikor a bio vekker ketyegése egyre csak erősödött, akkor már bő 2 éve együtt voltam a párommal, akiről megvoltam győződve hogy ő lesz  gyermeke(i)m atyja….persze nem így történt több 5 év után 33 évesen úgy döntöttem ha Ő eddig nem lépett, most én lépek. Lelépek!

Szerencsémre (a sors keze) megismertem egy pasit aki annyira más volt mint azok akikkel előtte valaha is dolgom volt.

Na persze a kislányként elképzelt szőke herceg. ♥

Viszonylag rövid idő elteltével azon kaptam magam ,hogy minden estémet nála töltöm és a lakáskulcsa a zsebemben.

Magától érthető volt a hozzá költözésem.

Nagyon furám éreztem magam, hisz már minden megvan, az a tipikus” kész picsa meleg málé” helyzet….időbe telt amíg valóban otthonomként érkeztem és távoztam.

Mivel mindketten a 70-es  gyermekei vagyunk szóba jött a közös jövőnk, házasság- gyerek. Nagyon meglepődtem hisz az előző páromnak szinte könyörögtem érte, Ő pedig szinte ezüst tálcán kínálja a lehetőséget.

Végül is annyiban maradtunk,hogy ha a baba jön előbb se baj. Közeledett az év vége és az első közös karácsonyunk ,még poénkodott is:-” mit szólna anyukád ha karácsonykor bejelentenénk neki hogy jön a baba??

De akkor még nem jött..én viszont akkor már bele éltem magam…minden hónapban reménykedtem de hiába, a barátnőim persze biztattak, ne aggódjak, ne görcsöljek majd jön ha jönnie kell….

Már április vége volt , furán éreztem magam, és akár hogy is számolgattam  késében voltam-persze magyarázhattam volna egy a munkahelyemen átviharzó hányós hasmenéses vírusra, vagy épp a hirtelen jött jó időre -de nem .

A párom persze nyugodt volt , ugyan már pár nap késés még nem a világ….na persze mondja ezt egy férfi aki annyit menstruált már életében. A mosógép a a gyomrom helyén,a szédülések, az állandó pisilés,és a totál más pózban való alvás nekem már bizonyíték volt.Megvártam a hétvégét és megcsináltam a tesztet, villám gyorsan megjelent a két csík.

Na basszus most mi van??

Leírhatatlan milyen érzések kavarogtak bennem, egyrészt baromira örültem hisz régóta erre vágytam , másrészt megijedtem mit fog Ő szólni , tényleg akarja?  (hisz neki már van egy gyereke).

Épp teregettem amikor hazaért….kezében egy kisebb kazal vörös rózsával (persze most azt gondolod hogy ráérzett, de nem , névnapom volt másnap) rögtön kérdezte is” hát maga mit pisilt?”  Köpni -nyelni nem tudtam hirtelen…csak a nyakába borultam és mondtam “két csíkot”. Felnevetett, térdre rogyott  simogatni és puszilgatni kezdte a pocakomat..”hát itt baba lesz” felkiáltások kíséretében.

Soha nem volt ilyen élményben részem.

Még aznap felkerekedtünk hogy közöljük a nagy hírt az újdonsült nagymamával.

Hétfő reggel s.o.s jelleggel időpontot kértem a nőgyógyászatra ….mákom volt aznapra be is fértem,igaz hogy addigra már a munkahelyemen kellene lennem , de egy gyors telefon és egy jó blöff időt nyert nekem. A Dr. bácsi persze megvizsgált és a tüneteim valamint a pozitív teszt eredményét ő is megerősítette-HURRÁ!! De azért legyen egy ultra hang is , oda már b.nőm is elkísért aki másfél éve volt hasonló cipőben.  Szinte repkedtünk….persze az örömhöz üröm is társult….mert “hiába” állapították meg a tényt hogy valóban terhes vagyok…veszélyeztetett terhességre jogosult még nem vagyok, nincs szívverés, majd a jövő héten.

Mehettem dolgozni..akivel olyan kapcsolatban voltam elmondtam, már csak ezért is hogy nem lepődjenek meg ha el-el tűnök majd,de elég jól bírtam. Másnap odaálltam a főnők elé és szít vallottam , naná hogy tanú előtt…nehogy később letagadja. “Akkor a jövő héten ne is számítsak rád?-kérdezte-de a héten még dolgozol ugye?-folytatta